Klösz György, a 19. század pillantása

Klösz György fényképész, festő, a magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja gyógyszerészdiplomával a zsebében fotózta végig a századforduló előtt álló Budapestet.

Eredetileg Johann Justus Georg Kloess néven született 1844. november 15-én Darmstadtban, evangélikus családba. Gyógyszerészeti, vegyészeti és fényképészeti tanulmányok után Bécsben kezdte meg pályáját. A diploma megszerzése után 1865-ben a mesterlegények korabeli szokása szerint vándorútra kelve bővítette látókörét. Két társával 1866 körül érkezett Pestre, majd fényirdát nyitottak, amelyet rövidesen egyedül működtetett. Alapító tagja lett a Magyar Fényképészek Egyletének, egyike a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával rendelkező hatfős csoportnak.

1870-ben Zeller Karolinát vette feleségül, fiuk, Pál 1874-ben született. Kiss József ezt írta róla: „Klösz György Németországból származott hozzánk, de szívben-lélekben magyarrá lett. Boldog volt, ha magyarul beszéltek vele.”

Ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését és forgalmazását. 1875-ben megörökítette a megáradt Ördög-árok pusztításait, 1876-ban pedig, csónakkal szállítva felszerelését, a Dunától elöntött partokat. 1877-ben az új Ferenciek Bazárában, a mai Kossuth Lajos utcai kapu felett rendezte be új, kétemeletes műtermét. 1878–79-ben újra árvizeket fotografált Miskolcon, Egerben, majd a legnagyobbat Szegeden. 1879-ben kőnyomdát állított fel, és ettől kezdve a sokszorosítóipar felé fordult. 1882-ben villát és nyári műtermet épített a Svábhegyen.

1885-ben az Országos Általános Kiállításon bemutatta az egész Andrássy utat 1:100 léptékben leképező panorámasorozatát. 1894-ben operatőrcsapatával fényképezte Kossuth Lajos temetési menetét. Fényképsorozatokat készített a városrendezés miatt bontásra váró házakról. 1892-ben a Hunfalvy utcában épült fel saját villája, 1894-től házat, műtermet és nyomdát, bérházat emeltetett a Városligeti fasoron.

A millenniumi kiállításról legalább hétszáz képet készített, önállóan is kiállított, fotóit számos pavilon szerepeltette anyagában. Felvételei sorra jelentek meg a kor sajtójában, kitüntetései szaporodtak.

Fiát a bécsi grafikai főiskolán taníttatta, de ő maga is fényképész lett. 1903-ban a 29 éves Pált társtulajdonossá tette, a céget ettől kezdve Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet néven jegyezték egészen az 1948-as államosításig. Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökévé választotta. Bár fokozatosan visszavonult, ebből az időből valók a távbeszélő-hálózatról készített felvételei. 1913. július 4-én hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Bár budapesti városképei a legismertebbek, Gödöllőn, Zsámbékon nagyobb méretre is dolgozott, külön sorozatot készített a Dunakanyarban Visegrád és környéke címmel, majd távolabbi tájakra, Hévízre, Sümegre, Salgótarjánba, sőt, Zólyomra, Selmecbányára is elutazott. A lényeget fogalmazta meg Lugosi Lugo László a múltunk elidegeníthetetlen részét alkotó hagyatékról: „Klösz György a 19. század pillantása.” Budapesten hunyt el 1913. július 4-én.