Kreol Istennő, Fekete Gyöngy, Bronz Vénusz – mindhárom név ugyanazt a híres-hírhedt táncosnőt, Josephine Bakert takarja. Az afroamerikai énekesnő Franciaországban találta meg a számítását, és lett a szabadság szimbóluma.
„A legszenzációsabb nő, akit valaha is láttam” – így nyilatkozott Ernest Hemingway író Josephine Bakerről, aki a Missouri állambeli Saint Louisban született Freda Josephine McDonald néven 1906. június 3-án egy fekete anyától. Apja pontos kilétére nem derült fény, egyes állítások szerint egy német férfi, mások egy varietédobost tartottak az apjának. Josephine 12 évesen otthagyta az iskolát, és táncosként, valamint utcai előadóművészként kereste a kenyerét. Kórusénekes lett, majd egy New York-i négerekből álló revütársulathoz szegődött. Társai közül hamar kitűnt modorával, domináns kisugárzásával.
A feketék elleni szegregáció elől menekülve 1925-ben érkezett először Párizsba a Revue Negre tagjaként. Modern táncával és egyszerű, nem sokat takargató ruhájával (mindössze egy fürt banán lengett a csípője körül) pillanatok alatt meghódította a közönséget. Rövidesen a varieték, köztük a Folies Bergere legkedveltebb attrakciója lett; fizetését ruhákra, ékszerekre és állatokra költötte, a leopárdját olykor pórázon sétáltatta a Champs Élysées-n. Menedzsere 10 évre karolta fel, együtt is éltek.
1927-ben ő volt a legtöbbet kereső európai híresség, egyben a világ legtöbbet fotózott nőinek egyike, aki mintegy 40 ezer levelet, köztük házassági ajánlatokat kapott. 1930-ban mutatkozott be énekesnőként, rajongói között tudhatta Ernest Hemingwayt, Edith Piafot, George Gershwint, Georges Simenont és Pablo Picassót is. 1927-től – első fekete sztárként – néhány filmben is feltűnt, 1934-ben egy külön az ő számára írt operában lépett színpadra. Magyarországon háromszor is járt.
A francia állampolgárságot 1937-ben kapta meg, amikor harmadszorra is férjhez ment egy zsidó cukorkereskedőhöz. A pár később elvált, de Josephine Baker segített volt férjének és családjának elmenekülni a németek által megszállt Párizsból.
Egész életében a diszkrimináció ellen harcolt, negyedik férjével 12 gyereket fogadott örökbe – sajátja nem lehetett – a világ minden tájáról, szivárványtörzsnek nevezett családját egy franciaországi kastélyban nevelte, mindegyiket eredeti hite, vallása alapján. A rasszizmus nem velünk születik, hanem tanuljuk – vallotta.
Martin Luther King oldalán bekapcsolódott szülőhazája polgárjogi mozgalmába is, 1963 augusztusában ő is felszólalt, mielőtt a tiszteletes elmondta híres „Van egy álmom” kezdetű beszédét.
A francia ellenállás segítéséért a második világháború alatt kitüntetést kapott, így ő volt az első amerikai születésű nő, aki megkapta a legmagasabb francia katonai érdemrendet, a Croix de Guerre háborús keresztet.
1973-ban egy amerikai művésszel kötötte össze az életét. 1975. április 8-án, pályakezdésének 50. évfordulóján Párizsban hírességekkel tűzdelt nézőtér ünnepelte a 68 éves sztárt. Órákkal később kómába esett, április 12-én meghalt az „aranykarmú fekete párduc”.
Negyvenhat évvel halála után jelképesen újratemették a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén, a párizsi Panthéonban. Josephine Baker földi maradványai a család kérésére a monacói temetőben maradtak, Grace Kelly monacói hercegnő sírja közelében, aki élete utolsó éveiben menedéket biztosított az amerikai–francia sztárnak.
Bejelentkezés
Új fiók létrehozása