Szifilisz, a festőgéniusz tragédiája

Munkácsy Mihály, a romantikusan realista festőművész alig 15 évesen kapta el a szifiliszt, ami aztán egész életét tönkretette, és végül a halálát is okozta. Emiatt nem tudott életképes gyermeket sem nemzeni.

Lieb Mihály néven 1844. február 20-án született Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghalt, 1851-ben Békéscsabára került Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Itt asztalosinasnak tanult, majd Aradra ment.

Ám 15 éves korában elkapta a szifiliszt. Ez a bujakór, vérbaj vagy más néven a „franc” – ahogyan Magyarországon hívták –, amely tombolt Európában, mert nem létezett ellene hatékony gyógymód.

Betegsége miatt visszatért nagybátyjához, és egy helyi rajztanártól tanult. Itt festette meg első olajképét, a Levélolvasást, majd elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását.

1865-ben hiába vették fel a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, mivel a tandíjat nem fizette be, ezért kizárták, és újra visszament Reökhöz. 1866-tól Münchenben, majd Düsseldorfban tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel.

1868-ban megfestette az Ásító inast, a Lieb nevet ekkor cserélte le. 1869 telén kiállított, Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményért aranyéremmel tüntették ki az akkor 26 éves férfit, aki Párizs leghíresebb festője lett.

1871-ben ide is költözött, ám depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg. Három évvel később Paál Lászlóval Barbizonba utazott, és elfoglalta előkelő műtermét, ahol szívesen festett.

1874-ben házasságot kötött De Marches báró özvegyével, Cecile-lel. Nászútjuk egyik állomása volt Békéscsaba, ahol műtermet rendezett be. 1878-ban a párizsi világkiállításon a Milton című festménye a nagy aranyérmet nyerte el.

Mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben, és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett.

Ám az örökké kiújuló szifilisz később megtámadta Munkácsy idegrendszerét is, emiatt töltötte élete utolsó éveit elmegyógyintézetben: egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. A kór miatt utód nélkül hunyt el, bár házassága melletti kapcsolatából fia született, aki fiatalon, kadétként egy lóversenyen meghalt. Munkácsy 1900. május 1-jén halt meg. Mindössze 56 éves volt.

A szifiliszt rettegett betegségként tartották számon, amely újra és újra visszatért a beteg élete során, egyre súlyosabb tünetekkel. Kiütésekkel, csontot is deformáló tumorszerű göbökkel, szemgolyót megtámadó, vaksággal járó gyulladással, szövetelhalással, amely miatt megfeketedett és leesett a beteg orra, ajka vagy füle. A legsúlyosabb velejárója az idegrendszer rombolása volt, ami őrületet okozhatott. A szifilisz ma már tökéletesen gyógyítható betegség.