Értékes gyógyszerek kötődtek Sztankay Aba nevéhez

Értékes gyógyszerek kötődtek Sztankay Aba nevéhez


Sztankay

Közel 300 magyar és német nyelvű dolgozatában Sztankay Aba részletesen elemezte a forgalomba került új gyógyszereket. Újszerű megállapításaival sok vitát váltott ki a többek között Debrecenben dolgozó patikus.

 

Kanyargós úton jutott el gyógyszerészeti diplomája megszerzéséig Sztankay Aba vegyész, egyetemi tanár. Verespatakon született 1868-ban, gyógyszerész családba: apja, Sztankay Ferenc a Bécsi Egyetemen szerezte meg gyógyszerészvégzettségét, onnan Verespatakra vitte az útja. Aba fia születése után a család Selmecbányára költözött, ott az apa gyógyszertárt vitt. Aba a Selmecbányai Evangélikus Líceumban tanult, majd magántanulóként érettségizett, mert időközben apja mellé állt be dolgozni.


Mégsem a gyógyszerészet felé fordult: beiratkozott a Bányászati és Erdészeti Főiskola Fémkohómérnöki Szakára, ahol négy félévet végzett, a főiskolát nem fejezte be. A kolozsvári egyetem matematika és természettudományi karán tanult tovább, innen Budapestre költözött, és gyógyszerészdiplomát szerzett 1889-ben. Bécsben katonagyógyszerészként tevékenykedett, majd Keszthelyen tanársegédként helyezkedett el. Innen visszatért Selmecbányára Schenek István professzor mellé. Közben Kolozsváron bölcsészdoktorrá avatták.1983 és 1985 között apja selmecbányai gyógyszertárát vitte.


Megnősült, Zsilkay Sárát vette el, majd 1913-ig apósa bátai gyógyszertárát vezette. Itt állította elő a Tannicum albuminatum keratinatum bélfertőtlenítőt, amely hivatalos volt a III. Magyar Gyógyszerkönyvben, és amelyet kedvező felszívódási és hatástani tulajdonsága alapján Európa több országában ismertek és használtak. Báton nemcsak tudományos munkásságát folytatta, hanem szervesen bekapcsolódott a település életébe is. Gyógyszertárának „vegykísérleti állomással” való bővítése mellett meteorológiai állomást is épített, hitelszövetkezetet igazgatott, dolgozott a megyei törvényhatóságnál, és a Honti Lapokban is publikált.


Debrecenbe költözött, ahol hamarosan a Szent Anna utcában saját patikát nyitott. Több gyógyszerkészítményét szabadalmazták. Itteni laboratóriumában készítette és forgalmazta a Hajduint (Calcium metasilicat gél), később pedig a fenolftalein dinátrium-sóját (Eulaxans). A teobrominnak két, addig ismeretlen addíciós vegyületét állította elő, amelyek értékes gyógyszerek voltak. A debreceni egyetem 1928-ban magántanárrá habilitálta – a „gyógyszerészeti műtan chémiája” tárgyköréből –, ahol haláláig előadásokat tartott.


1934-ben a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tanügyi bizottsága tagjának választották. A Húgyvizsgálat kézikönyve címmel önálló kötetet is kiadott, amely „sokáig keresett könyv volt a gyakorlati orvosok körében”. Már fiatal korában is kísérletezett egy Neosalvarsanhoz kémiailag hasonló, de azonos hatású vegyület előállításával. Sajnos ez a kutatás elakadt, pedig a Neosalvarsan 1908-ban Nobel-díjat kapott feltalálójával, Paul Ehrlichhel is levelet váltottak. Felhívta figyelmét egy fontos megfigyelésére a Neosalvarsannal kapcsolatban, amiért Ehrlich levélben mondott köszönetet Sztankaynak.


1936. január 25-én hunyt el Debrecenben, a helyi köztemetőben nyugszik.



Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége