Saját élete ihlette Derkovits műveit

A szegények és elesettek festőjeként vonult be az örökkévalóságba Derkovits Gyula, akivel tuberkulózis végzett 40 éves korában.

1894. április 13-án, Szombathelyen megszületett Derkovits Gyula József. Szegény családból származott, apja műhelyében asztalosmesterséget tanult. Három elemi osztály elvégzése után szülei nem tudták tovább taníttatni: be kellett állnia a családi asztalosműhelybe. Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett katonának, ahol súlyosan megsebesült. Egy golyó szétroncsolta a bal könyökét, órákon át feküdt a hóban eszméletlenül, mielőtt rátaláltak.

A tbc-t valószínűleg a zsúfolt katonai táborban kapta el, sok ezer más társához hasonlóan. De a hidegben töltött idő, a nem megfelelő táplálkozás és az a tény, hogy nyomorékként nem kapott a háború után sem jól kereső munkát, súlyosan befolyásolta az egészségét. 1916-ban hadirokkantként tért haza, majd édesapja halála miatt Pesten telepedett le.

Esti iskolában rajzolni és festeni tanult, gyermekkora óta tehetséges volt. Asztalosként dolgozott, közben festeni tanult a Lónyai utcai, majd a Lehel téri és az Akácfa utcai szabad-iskolákban. A Haris közi szabadiskolában tanult Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vedres Márk irányításával. Közben megismerkedett későbbi feleségével, a modellként dolgozó Dombai Viktóriával.

Bár zseniális műveket alkotott, megfelelő táplálkozásra, meleg lakásra, gyógykezelésre nem jutott már pénze. Éveken át kínlódott a tbc miatti gyengeséggel, a folyamatos lázzal, a véres köhögőrohamokkal, mert nem tudta kifizetni a szanatóriumi kezelést, ami a 20. század közepéig a tbc egyetlen gyógymódja volt.

1923-ban feleségével Bécsben telepedtek le Hoselitz Ernő textilgyáros támogatásával. Itt készült műveiben a német expresszionista festészet hatása érződik. Ekkor kapcsolódott be az illegális kommunista párt munkájába, és készítette el grafikai fő művét, az 1514 című, a Dózsa-féle parasztfelkelés által ihletett fametszetsorozatot.

Utolsó korszakát a Végzés, Alvó, Kivégzés, Vasút mentén, Anya című művei képviselik. A nyomor és a betegség korán végzett vele. 1934 elején a Műcsarnokban a Híd télen című alkotását állították ki, június 18-án felesége karjai között halt meg.