Léder László: „Férfias, ha egy férfi segítséget mer kérni”

A gyereknek két biológiai szülője van, de a mai társadalom az egyiket kikapcsolja: az apát – véli Léder László pszichológus, coach, az ismert Apa Akadémia megálmodója. A modern társadalmak – köztük a magyar – közös jellemzője az apátlanság, amely ördögi kört teremtve roncsolja az újabb és újabb generációk mentális egészségét.

Miért pont a pszichológiát választotta?

Annak ellenére, hogy édesanyám is pszichológus, 19 éves koromig meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a pályát válasszam. Humán beállítottságú vagyok, de ma sem tudom, hogyan született meg bennem az elhatározás. Egyébként világéletemben pilóta szerettem volna lenni, sokáig sportrepültem, és a nyíregyházi repülősképzésre félig-meddig fel is vettek. Ekkor torpantam meg: tényleg repülni akarok? Jól döntöttem, ma is a pszichológiát választanám, nagyon szeretem a szakmámat.

Szervezetdiagnosztika, folyamatszervezés, mentálhigiénés támogatás, tréning és coaching – megannyi területen megtalálta a számítását. Szélesebb körben mégis az apák egyik legnagyobb támogatójaként vonult be a köztudatba. Az Apa Akadémia megálmodójaként évek óta előadásokat, workshopokat szervez szerte az országban. Hogyan találta meg a „téma”?

Már az egyetemista éveim alatt is foglalkoztatott az apaság kérdése. Feltűnt, hogy a pszichológiából kimaradnak a férfiak és az apák. Édesapám gondoskodó személyisége számomra meghatározó volt, egyformán kötődtem szüleimhez. Nem értettem, a pszichológiában miért nincs szó apákról. A Magatartástudományi Intézetbe kerülve viszont Kopp Mária professzor asszony foglalkozott velük is. Ez nagy hatással volt rám. A nővérem gyerekei pedig már huszonéves koromban apapótlékként tekintettek rám. Nagy hatással volt rám Matthias Matussek Apátlan társadalom című könyve is. Közben a szervezetfejlesztésben dolgoztam, ahol számomra akkor jelent meg az apaság kérdése, amikor apává váltam. Megdöbbentett, hogy az apaság témakörét felhozva a férfi-női cégvezetők előtt, rég ki nem nyitott csapként dőlt belőlük a szó; izgalmasnak találtam. Azt mondom, a téma talált meg engem.

Két kislány édesapjaként bevállalta, hogy a másodikkal hivatalosan is gyedre menjen. Az élet hozta így, vagy nem is akarta kihagyni a lehetőséget?

Mivel a feleségem opera-énekesnő, az esti fellépések, a gyakori utazások miatt már az első kislánynál is számíthatott rám: etettem, pelenkáztam, vigyáztam rá. Nagyon meghatározó élmény volt számomra, és igazán mély kapcsolat alakult ki közöttünk. A másodikkal pedig hivatalosan is én maradtam otthon. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ezt minél több apa megélhetné.

Nagy kérdés, mindez hogyan valósítható meg más családokban. Összeegyeztethető-e az a sokrétű társadalmi elvárás, ami ma az apákra hárul: minden fronton helytállni.

Óriási nyomást tapasztalok ez irányban a társadalom részéről, amely változásokat követel. Fel kell adni azt a 20. századi családmodellt, miszerint a gyerek érkezésével az apa GDP-t termel, a családmenedzsment pedig az anya feladata. Megváltozott a társadalmi igény, a fiatalok jó része már nem szeretne ilyen körülmények között családban élni. Vannak pozitív kezdeményezések. Pár éve megjelent a munkaerőpiacon a vállalati apatámogatás, a nekik szóló szülési szabadság, akár fél évre, elindult az állami apasági támogatás – tőlünk nyugatabbra. A kisgyerekes családok óriási nyomás alatt vannak, jogos igény a társadalmi szintű változtatás.

Az Apa Akadémia hogyan segíti a magyar családokat?

Igyekszem felkészíteni a fiatalokat a gyermek érkezésére, biztatom az apákat, éljenek a lehetőségekkel, vegyenek részt a gyereknevelésben. És ne vállalják túl magukat fiatalon: nem kell mindent addigra előteremteni, mire a gyerek megérkezik, inkább kapaszkodjanak össze az anyával, ez ilyenkor a legfontosabb. Munkaerőpiaci és állami támogatás nélkül ez itthon nagyon keveseknek fog sikerülni.

Ön a szülés utáni depressziót az apákra is értelmezi.

Mert valós jelenség, amit az elmúlt 20 év kutatásai is alátámasztanak – világviszonylatban. Ha anya depressziós lesz, az apa még inkább. Sokszor a férfiak úgy lesznek azok, hogy nem is tudnak róla, és a környezetük sem érti, mi a gond. Pedig ugyanannyi apát érint, mint anyát. Csak a társadalom nem így gondolkodik erről. A baba érkezésével nemcsak anya születik, hanem apa is, és erre készülni kell, de azt látom, ez mindkettőnél elmarad. 300 fiatal pár bevonásával készült, saját kutatásunkból kiderült, a még gyermektelen párok nagyon emancipált családmodellt képzelnek el, ahol mindenki kiveszi a részét a gyerek körüli feladatokból, az apa nagy fokú bevonásával. De a legtöbb pár a gyerek megszületésével visszacsúszik a hagyományos szerepekbe.

Ez kivédhető?

Szervezéssel igen. A gyermek egészséges mentális fejlődése érdekében nem elég, ha az apa hétvégente és este látja a kicsit. Sokszor kellene kettesben lenniük. A felkészítés éppen erről szól, tudatosítani, hogy a gyermekágy után a nő is dolgozhat részmunkaidőben, ha az apa többet vállal be az otthoni feladatokból. Olykor tudni kell nemet mondania az apának a munkahelyén. Lehet változtatni a régi berögződéseken, ha fejben is ez a cél.

Csalódottak a nők, ha mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy azt ők eltervezték?

Igen, és a férfiak részéről is tapasztalom a tanácstalanságot, elbizonytalanodást. A közös gondolkodás a kulcsfogalom, máshogy nem is lehet felkészülni a váratlan nehézségekre, ami komoly konfliktusforrás. Ilyenkor jövök én, és kialakítunk egy újfajta életmódot. Az énidőt, a páridőt és a családidőt kell okosan beleszőni a hétköznapokba, minden párnál a saját életükre szabva. A párokat gyakran abban kell segíteni, hogy a szerepek újraalakuljanak, szemléletet váltsanak. Jó hír, hogy az esetek nagy részében ez megoldható.

Nem lenne könnyebb, ha a párok a házimunkában szerzett rutinnal vágnának bele a házasságba?

De igen. És meg is érkeztünk az apátlanság kérdéséhez: azokban a családokban, ahol apa nélkül nőnek fel a gyerekek, kényelmesebbek, mint az apával felnőttek, akik bizony több házimunkát kapnak. Sokaknak ismerős példa: amit az anya nehezen ér el a gyereknél, az az apának egykettőre sikerül. Szerintem az apának az is feladata, hogy ránevelje a gyerekét a munkára. Nem ördögtől való, de erre a szülőnek kell figyelnie. Ha az apa az elejétől kezdve sok időt tölt a gyerekével, könnyebben beindulnak az apai ösztönök, később is jól megértik egymást. Az az apa, aki keveset van otthon, stresszként éli meg a gyereksírást.

Az anyák nem kapják fel a vizet az apai ösztön fontosságát hallva?

Nem, inkább örülnek, hogy az Apa Akadémia apát ad nekik, azt mondják, ennél nagyobb segítséget nem is kaphatnának. Az apaság nem társadalmi szerep, amit tanulni kell, hanem ösztön.

Hogyan neveljen az az elvált apa, akinek erre alig marad lehetősége?

A mai válási rendszerünk nemzeti apátlanító rendszer, ami mindenkinek rossz, az egész családnak. És ehhez jön még az is, hogy nincsenek férfi pedagógusok, egyre több területről kikopnak. A megosztott gyermekfelügyelet híve vagyok, így fele-fele arányban gondoskodhatnak a gyerekről. Azok az apák, akiknek a kétheti láthatás marad, belecsúsznak a játszótárs szerepbe. Legyen vigasz, hogy a biztonságot nyújtó szeretet azonban az apa mellett tartja a gyereket.

Gyakran említi a férfiak gyászát. Ezt is az elvált apához köthetjük?

Részben igen. Másrészt a buta, macsó férfiképhez, aki nem sír, nem mutat érzelmeket. A férfikrízis gyakran elfojtódik, emiatt tele a világ elfojtott, instabil, hisztis férfiakkal is. Azt vallom, nagyon férfias dolog, ha egy férfi segítséget mer kérni. Ha a férfi kap ehhez egy jó példát, gyorsan tud váltani, reagálni. Egyébként az elmúlt években megsokasodott a segítséget kérő férfiak száma.

A világjárvány miatt?

Az biztos, hogy a pandémia inkább rontott a házasságokon, mint javított. De a karantén sok apát rávilágított, másként is lehet élni: egy ausztrál kutatásban a járvány után megkérdezett apák fele azt vallotta, szeretne változtatni, és többet lenni a gyerekével.

Sok szülőn segít, de apaként olykor azért ön is tanácsra szorul?

Igen, kérek tanácsot kollégától, baráttól. A hitelességre törekszem, ha igazságtalanul viselkedek, bocsánatot kérek a gyerekeimtől. Ezért nagyon hálásak.

Névjegy:

Léder László 1970-ben született. Az ELTE-n, majd a Semmelweis Egyetemen szerzett diplomát. Főbb területei – a szervezetfejlesztés, vezetőképzés, modern apaság kérdése – mellett személyes küldetésének tekinti az apátlanság társadalmi szintű mérséklését. Az Apa Akadémia alapítójaként előadásokkal, workshopokkal segíti a házaspárokat, apákat, anyákat. Nős, két gyermek édesapja.