Hevesi Kriszta: Saját magamhoz hűséges maradtam

Ha nem pszichológusként ismernénk, akár modell is lehetne dr. Hevesi Kriszta. A szókimondó, csinos szőkeséget szülei orvosnak szánták, mégis másfelé vette az irányt. Ő az ország szexuálpszichológusa, aki imádja a szakmáját.

– A közösségi oldalakon nem rejti véka alá csinos idomait, számtalan előadást tart az országban, egyetemen tanít, rendel és a televízióban is felbukkan. Hiteles szakemberként tartják számon egy olyan országban, ahol a szexualitás mindig is tabutémának számított. Nagy bátorság ez.

– Tény, hogy szakmailag nagyobb magabiztosságot ad a többi végzettségem. Úgy érzem, ezért megalapozott az, amit a szexualitás terén oktatok, mondok. Évekkel ezelőtt a Magyar Szexuális Medicina Társaságtól kaptam egy olyan külföldi ösztöndíjat, amelynek hála nemzetközileg is elismert és ismert orvosoktól, kutatóktól tanulhattam nagyon sokat. Ez a terület többféle szakembert foglal magába: például pszichológust, nőgyógyászt, urológust, andrológust, segítő szakmában dolgozókat. Így tágabb rálátásom van erre a szakterületre. Az embert látom testi-lelki egészében.

– Miért ezt a szakterületet választotta?

– A csillagok állása így hozta. Popper Péter mondta egyszer nagyon találóan: az ezeréves egyházi szemérem, majd az azt követő kommunista prüdéria nyomán Magyarországon megtanultunk úgy írni és beszélni, mintha az embereknek nem lennének nemi szervei. Én is ezt ismertem fel az oktatói munkám során. A szexualitás problémáira nincs semmilyen útmutatás. A „nagy öregek” – Lux Elvira, Veres Pál, Buda Béla – ugyan tették a dolgukat, de egyetemi keretekben erre nem irányult elég figyelem. Az ember társas lényként partnerre vágyik, ezért a szexualitás nemcsak a szaporodás feltétele, hanem örömforrás is. A szexuális problémák az élet minden szegmensére kivetülnek. Például, ha az egyik félnek szexuális problémái vannak, igyekszik nem ölelni, csókolni a másikat, nehogy ezzel felkeltse az érdeklődését. Másik példa: valójában nem az a baj, hogy nem vitte le a másik a szemetet, hanem hogy nem kívánt engem tegnap este. Tehát a szexualitás sok konfliktusforrás, áttolt feszültség okozója. A szex visszautasítása nemcsak azt jelenti, hogy ma fáj a fejem, hanem egyben azt is üzeni a másik számára, hogy nem tud adni, rossz szerető – ezért annyira húsba vájó.

– Azért ez fordítva is igaz: ha sok a stressz a hétköznapokban, az a szexualitásban is jelentkezik. Nem beszélve a megszokásról. Mit lehet tenni ezek ellen?

– Minden helyzet egyedi, nincs rá általános recept. Fontos, hogy a közös programok, a teendők nélküli pihenés valóban örömforrás legyen a pár számára. Olykor rá kell csodálkozni a másikra, friss szemmel kell észrevenni őt. Ha a hétköznapokba belefér egy-egy kávézás vagy közös ebéd, és a kölcsönös figyelem megvan, akkor ez sokkal könnyebben megy.

 – A szülők mit szóltak a szexuálpszichológiához?

– Mint minden kislány, én is szőke hajú királylány akartam lenni, ebből kis hajfestékkel a szőkét sikerült kihozni. Kevés lány ábrándozik arról, hogy szexuálpszichológus lesz, nem beszélve a szüleikről. Értelmiségi családból származom, egy szem gyerek vagyok. Nehéz dolog, mert valóra kell váltani a szülők elképzeléseit. Anyu magyar bajnok tornász, apu műszaki egyetemen tanított. Ő nagyon orvosnak szánt, ami ellen foggal-körömmel tiltakoztam. Sokáig balettoztam, később közgazdaságtant tanultam, ám ez nem az én világom. Szerepelni akartam, a televíziós újságírás felé kanyarodtam. De jött a kérdés: miről beszéljek? És miért nem lettem én pszichológus? Hiába próbáltam lázadó kamaszként elkanyarodni a segítő pályának, végül csak ott kötöttem ki. A szüleim boldogok voltak a sikereimtől: az egyetemi tanítástól, a sport-szakpszichológiától, az egészségfejlesztő szakpszichológiától, az ösztöndíjtól, aztán jött a média és a szakértői nyilatkozataim szexuális témában. Végül beletörődtek, hogy a lányukat szexuálpszichológusként ismerik. Az emberek boldogságát akarom segíteni, a pszichiátriának és a klinikai szakpszichológiának meghagyom a súlyosabb eseteket. Imádom a szakmámat. Ma már a fejlett technikáknak hála, 1–3 alkalom alatt meg lehet oldani a problémákat, persze itt hónapokról beszélünk. Tény, hogy az embereknek nagyon kevés információjuk van a szexről: rossz hiedelmeket kell eloszlatni: a (felnőtt)filmek nagyon torz képet mutatnak a szexualitásról, de ezek szerencsére viszonylag könnyen feloldható tévhitek. A média nagyon jó szócső, mert hangot lehet adni e jelenségnek. És könyveim is ezért születtek, a mottójuk: az a célom, hogy feleslegessé váljak, hogy ne legyen szükség rám, és megelőzzük a szexuális elakadásokat.

– Most éppen fodrásznál van. Köztudott, hogy a fodrászoknak könnyen megnyílnak a nők. Ön is?

– Évek óta ismerjük egymást, természetes, hogy megbeszéljük, kivel mi történt mostanában. Igyekszem magánemberként, nem pszichológusként viselkedni. Többször előfordult, hogy masszőrnél voltam, és kiderült a szakmám. Azonnal a nyakamba zúdította a masszőr a problémáit. Még szabadulni sem tudtam abban a helyzetben. Azóta csak thai masszázsra járok, ott egy árva magyar szó nem hangzik el. Volt, hogy egy rég nem látott barátnőm ugrott a nyakamba este 10 órakor egy szórakozóhelyen, hogy elmesélje a depressziója történetét. Persze, elhárítottam a „lehetőséget”. Nagyon meghúzom a határt, mikor dolgozom, és mikor nem. Nem is lehet a nap 24 órájában pszichológus az ember. Napi 200 olyan e-mailt kapok, amelyben a levélírók azért írják meg a problémáikat, hogy segíthessek nekik. Erre három emberélet is kevés lenne. Másrészt nincsenek kétsoros varázsigék. A sikeres terápiához az okokat kell megismernem.

 – Mivel kapcsolódik ki?

– A sporttal. Az segít a lazításban, kikapcsolódásban. Ha este hazaérek, a férjem (Hevesi Tamás énekes – a szerk.) sem vágyik egy pszichológusra, és én sem akarom a nyakába zúdítani az egész napi rendelésemet. A gyakorló pszichológus szupervízióra (szakmai személyiségfejlesztő módszer) költsön, ha nem teszi, később válóperre kell áldoznia. Nincs az a harcedzett férj, aki el tudná viselni a pszichológus feleség egész napi, mások által magába gyűjtött nehézségeit. Ezért mi úgy kapcsolódunk ki, hogy sokat utazunk együtt. A hétköznapokban nagyon pörgök: 100 százalék munka, de utána jön a 100 százalék pihenés. Erre nagy szükségem van, mert ki tudok „pukkanni” a munkától. Nyáron Mallorcán voltunk 10 napot, januárban is elutazunk. És a barátnőimmel nagyon szeretünk táncolni. Csajos estéken eresztjük ki a gőzt. A balett és az akrobatikus tánc nekem mindig is feszültséglevezetésként szolgált.

– A közösségi oldalakon látni önről bikinis képeket is. Van ennek visszhangja a páciensei vagy a szakma oldaláról?

– Nyilván van olyan, akinek ez nem tetszik és sok hideget-meleget is kaptam már. De megtanultam: mivel nem tudok mindenkinek megfelelni, ezért nem is akarok – de legalább érezzem jól magam a bőrömben. Én így vagyok önazonos: civilben nő, a rendelőben, a munkahelyemen szakember vagyok. Fontos, hogy azt érezzem, saját magamhoz is hűséges maradtam.

Névjegy:

Dr. Hevesi Kriszta az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, valamint az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet egyetemi adjunktusa, szexuálpszichológus. Végzettsége szerint közgazdász, újságíró, pszichológus és pszichológiatanár. Szakképzései: sportszakpszichológus, egészségfejlesztő, valamint szexuálpszichológiai szakpszichológus. Férje Hevesi Tamás énekes.