Delhusa Gjon „A zene betölti az életemet”

Nemrég kapta meg a Magyar Érdemkereszt arany fokozatát, de a Kossuth-díjnak is tudna örülni Delhusa Gjon, bár saját bevallása szerint az még ráér. Több mint 50 éve az énekes-előadói pályán dolgozik, a közönség rajong érte, ő pedig, úgy tűnik, cseppet sem öregszik.

Ön egyszerűen nem megy ki a divatból Magyarországon. Minek köszönhető ez?

Nagyon sokat foglalkozom a megújulással. Nem hagyom abba az új dalok írását, folyamatosan kutatom a világ új dalait, ezeket lefordítom. Fiatalítom a zenekaromat, a vokalistákat, a stúdiós szakembereimet. Olyanokkal dolgozom együtt, akik hozzák a fiatalos stílust. Sőt, a párom sem éppen velem egyidős, mellette nehéz lenne öregedni. Szerintem sosem szabad beletespedni az évekbe, nem is számolom az éveket. Mindig összecsapom a tenyeremet, amikor kiderül, több mint 50 éve vagyok
a pályán, nem tűnt ennyinek. Tele vagyok vitalitással!

Ma is nagy motoros?

Igen, motorozom az országúton, a szabad levegőn, ég és föld között. Ma reggel egyébként lovaglással kezdtem a napot, vágtázok a réten, imádok csavarogni. Isten kedveltje vagyok, valamiért kifelejtett a szórásból, megmaradhattam infantilis művésznek. A természet is kedvez nekünk, kint lakunk egy hatalmas réten Szentendre és Budakalász között, lovakkal, állatokkal együtt.

A fiatalos külsőért mit tesz?

Örülök, ha annak lát. Emlékszem, gimnazista koromban a többi fiú kifejlett, széles vállú, bajszos fiatalembernek tűnt mellettem. Az akkori nyiszlett Nemecsek-alkatomért kárpótolt a természet, most, évtizedekkel később kimondottan előnyömre vált ez. Az egészségem megőrzése nagyon fontos számomra: hatalmas pohár vizet iszom meg reggelente, megfogadom, hogy semmi nem rontja el a jó kedvemet. Tudatosan vigyázok az energiaszintemre: „feltöltött akkumulátorral” ébredek, és vigyázok, hogy ne fecséreljem el felesleges stresszel, rezgésekkel. Az elsődleges szempont saját magam jólléte.

Kávézik?

Igen, méghozzá török tradíció szerint, ezt a szokást még édesapámtól örököltem. Adok időt a reggeli kávézásra, igazi ceremónia ez nekem. Ilyenkor békességet teremtek magamnak. Évek óta reggelire 3-4 tojást eszem, sok sóval. Úgy gondolom, a sóra szükségünk van, ez az élet egyik alapja. Saját magunk sütötte kenyér, fonott kalács, hideg tej – ezt víz helyett iszom. De az is sokat ad nekem, hogy rengeteget vagyok a szabad levegőn. Van egy komoly barkácsműhelyem, ahol szívesen dolgozom, az egész istállót én építettem, sőt, egy kis karibi hangulatú strandot is összehoztam bárpulttal, pálmákkal, medencékkel, el is nevezték az ismerősök Gjoni Beachnek. Szeretek mindent újra felhasználni.

Lovai vannak, velük sok időt tölt?

Az állatokkal való barátság miatt töltünk sok időt a lovakkal, kutyákkal, szívesen reggelizünk, teázunk körülöttük. Csak mentett állatokat tartunk, akár teknős, hörcsög legyen is az. Nálunk szabadon járhatnak a lakásban a kutyák, néha még egy ló is betéved. Van, hogy gumicsizmával lépünk be a házba – a patikatisztaságból engedtünk. Az állatok közelében az energetizálás felfoghatatlan. Igazi múlt századi paraszti életet igyekszünk élni, élvezzük a levegő illatát. Jó azt érezni, hogy nem hiányzik semmi.

Párja jó néhány évvel fiatalabb önnél; olvasni, mégis nagy az összhang kettejük között.

Mindenben azonos módon gondolkodunk, ez nagy szerencse. És mind a ketten beleadunk apait-anyait ebbe a kapcsolatba. Szerintem csak a 100 százalék mellett működhet egy kapcsolat. Ha az egyik belead mindent, akkor ezt a másik is érezni fogja – és ő is így tesz. Mi azért is tudjuk jól megélni ezt, mert Fanni versenyúszóként nagyon korán lett felnőtt, szabadidejét lovardában töltette. 18 évesen hozzám költözött, 9 éve élünk együtt. Én a koromnál jóval dinamikusabban élek, ő pedig a koránál jóval érettebb életet élt már tizenévesen is. Hangulatemberként kötelességtudatot tanultam tőle – ő tűzön-vízen, kitartással mindent végigvisz.

Szenvedélyes zenészként a lakása több pontján is ott egy-egy gitár, hogy ihlet esetén kéznél legyen. Ez városi legenda vagy hiteles információ?

Azzal egészítem ki, hogy most már felvevőkészülékek – telefon, diktafon – is vannak körülöttem. Az ihlet nem várhat. Ez arról szól, hogy föntről leérkezik egy csatornán hozzám valami nagyon szép – akkor pedig meg kell fogni a gitárt, a szöveget lediktálni, dallamot lejátszani. Ilyenkor leülök, és valósággá teszem a gondolatot, és az energia anyaggá válik. Minden hétvégém a fellépésekről szól, járom az országot. Ráadásul egyre több élőkoncertre hívnak, ennek nagyon örülök. A zene betölti az életemet.

Három felnőtt fia van, két unokának örülhet. Jó nagypapa?

Mindenben meg akarok felelni. Nagyszerű szerető, pár, apa, nagyapa akarok lenni. Nem mondom, hogy tökéletesen megy, de azért próbálkozom. Én mindennapos Gjonni papa vagyok, aki, ha lehet, naponta meglátogatja a közelben élő unokáját. Nekem az összes szerettem reggeltől estig a fejemben van.

Névjegy: Delhusa Gjon  

albán származású magyar énekes, zeneszerző és dalszövegíró 1953-ban született Budapesten, Zuglóban nőtt fel. Az 1971-es táncdalfesztiválon tűnt fel a Hegyek lánya című dallal, ami egy csapásra meghozta számára az országos hírnevet. Karrierje szépen ívelt, az NDK-ban óriási népszerűségnek örvendett. Itthon több hazai énekesnek szerzett slágert, miközben 26 lemezt adott ki, többől arany-, illetve platinalemez lett, és ez idáig 464 dalt jegyez. Párkapcsolatban él, három felnőtt fia, két unokája van.