Bódi István: „Egy hospice-házért futok”

Bódi István: „Egy hospice-házért futok”

Bódi István


A futók körében ismerősen cseng Bódi István neve, aki 2007 óta fut és teljesítménytúrázik, sőt, 2011 óta ultrafutóként is jegyzik. Nemes célt tűzött ki maga elé: futóként és edzőként azért dolgozik, hogy közreműködésével Szegeden is megvalósulhasson egy hospice-ház.

 

– Van egy álma, létrehozni Szeged első hospice-házát. Honnan az indíttatás?

 

A hospice- ellátással először gyógytornászként találkoztam. Ennek célja, hogy a végstádiumnál tartó daganatos betegek számára biztosítson méltó körülményeket életük utolsó heteihez, hónapjaihoz. Ez a beteg otthonában, egy kórház hospice-osztályán vagy egy önálló hospice-házban valósulhat meg. Utóbbira óriási lenne az igény; hazánkban mégis alig működik hospice-ház, sajnos Szegeden sem. A hospice-házban olyan segítséget kap az ember, ami megilleti őt a hosszú út végén. Kezdő gyógytornászként elvégeztem egy hospice-tanfolyamot, hozzáteszem, nehezen szántam rá magam: nem vonzott az elmúlás sok megpróbáltatással, lelki terheltséggel járó időszaka. Óriásit fordult velem a világ, a képzés megváltoztatta az élethez való viszonyomat. A hospice nem a halálról, hanem az élet utolsó heteiről, hónapjairól szól. Megtiszteltetésként élem meg, hogy egy életút végén ott lehetek, segíthetek a betegnek, hozzátartozónak. Kevés ennél magasztosabb munkáról tudok.

 

-Hogyan segíti elő a megvalósítást?

 

-Egyrészt magánemberként támogatom a Szegedi Hospice Alapítványt, amely égisze alatt dolgozom. Másrészt edzőként régóta gyűjtök a hospice házra: a nálam edző barátaimtól kapott „gázsimból” minden hónapban utalok a Szegedi Hospice Alapítvány számlájára. És lelkesen kampányolok az ügy mellett: megtett kilométereimet eladom, a tehetősebbeket a hospice-ellátás fontosságáról győzöm meg. Tudom, hogy hosszú az út a célig, de nap mint nap ez hajt előre.

 

– Miért éppen a futás?


– Számomra a futás jelenti a pihenést, ez kapcsol ki igazán. Még nyaraláskor is az az első, hogy elmegyek futni. Ha két napig nem futok, gyorsan kötözködő, zsörtölődő vénemberré változom. Így nekem a családi béke miatt is futnom kell! De bármennyire is fontos számomra a futás, nem mehet a családom rovására. Ezért olyan szabályokat állítottam fel magamnak, amelyek segítségével fenn tudom tartani ezt az érzékeny egyensúlyt a futás és a szeretteim között. A futások, versenyek után nem fekszek egész nap az ágyban, mint valami szuperhős, hanem aktívan részt veszek a családom életében.

 

– Miért lett hobbifutóból ultrafutó, majd futóedző?


– Magamon a futással már segítettem: lefogytam, tudatosabb, egészségesebb és eredményesebb futó lettem. Így többször körbefutottam a Balatont, számtalan terepversenyen indultam, többszörös ironman vagyok, közel 60-szor teljesítettem 100 kilométeres vagy afeletti versenyt. Azért vagyok a világon, hogy másoknak is segítsek álmaik elérésében. Fő célom, hogy megerősítsem bennük a hitet: ők is képesek elérni a „lehetetlent”. Gyógytornászként 2007-től ezt gyakorlom, most pedig futóedzőként folytatom küldetésemet. Szeretném, ha minél többen megtapasztalnák, átélnék azt a csodát, amit én a sportolás, a mozgás, a futás során érzek; ha minél többen felismernék magukban a bennük rejlő bajnokot.

 

– Az életmódját mennyiben változtatta meg a futás?


– Általános iskolában kövér kisfiú voltam, hetedikesen 70 kg. Fogyni akartam, ezért kezdtem el sportolni. Az évek múlásával minden fellelhető diétás módszert kipróbáltam, azonban egy se hozott tartós és átütő eredményt. Négy éve kaptam egy könyvet, amely a teljes értékű élelmiszerek fogyasztásáról és az állati eredetű élelmiszerek szervezetre gyakorolt hatásairól szól. Ez gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásomat és ezzel együtt az életemet. Fokozatosan hagytam el az állati eredetű élelmiszereket, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem fogyasztok semmilyen állati eredetű élelmiszert. Ez a változás nagymértékben befolyásolta a sportteljesítményemet és a mindennapjaimat. A vegetarianizmus minden pozitív élettani folyamatát megtapasztaltam, és folyamatosan érzem. Mindez elég volt ahhoz, hogy végleg letegyem a voksom a teljes értékű növényi alapú étkezés mellett. A leghasznosabbnak az olajos magvakat, azon belül is a dióféléket és a paradiót emelem ki. A legkárosabbnak a húst tartom. És van még valami: megismertem a Buteyko-módszert.

 

– Ennek mi a lényege?


– Amióta futok, igyekszem minden részletre kitérően, felkészülten sportolni. Valamire azonban sokáig rá se hederítettem, ez pedig a légzés. Azonban egy erről szóló könyv nemcsak a futási módszeremet változtatta meg teljesen, hanem az egész életemet is. Ennek hatására megismerkedtem a Buteyko-módszerrel, és hamarosan az edzéseimen is alkalmaztam. Ennek köszönhetően alakítottam ki légzéskontroll-alapú edzésmódszeremet. A Buteyko nem csak egy légzési szisztéma. Sajátos életmód, amely az élet számos pontján megnyilvánul, például alvásban, evésben, még az orrfújásban is. Az egész életemet megváltoztatta: a folyamatos szipogásom napról napra megszűnt, nem stresszelek, jobbat alszom, futáskor alacsonyabb pulzusszámmal ugyanolyan, sőt, nagyobb teljesítményt érek el. A versenyek végére nem savasodik el a lábam. A regenerálódási időm hatékonyabb és gyorsabb. Persze a változások csakis a Buteyko helyes megtanulásával és rendszeres gyakorlásával érhetők el.

 

– Egyedülálló módon a natúr frissítés híve, mit jelent ez?


– Az évek során számos frissítési módszert kipróbáltam. Habzsoltam az energiaszeleteket, kartonszám vettem a géleket, fehérjeporokat, és mindent, amit a piac kínál. Aztán egy futás történetéről szóló könyvet olvasva elgondolkodtam: a futás egyidős az emberiséggel. Amióta létezik ember és futás, azóta frissítés is. Vagyis a tökéletes frissítés évmilliók óta elérhető – a természetből. Ekkor kezdtem el kiiktatni – először az edzéseimről, majd a versenyeimről is – a mesterséges frissítőket. A természetben fellelhető ételek után kutattam, amelyekkel ugyanazt a teljesítményt érhetem el. Ma már a versenyek alatt nem használok mesterséges frissítést. Se géleket, se bogyókat, se porokat, semmit. Magam kísérletezem, készítem, sütöm az energiagolyókat, süteményt, egyéb ételt. 

 

 

Névjegy: Bódi István ultrafutó 1985. március 8-án született Székelyudvarhelyen. 15 éve fut, gyógytornászként és futóedzőként dolgozik. Megközelítőleg 60 100 kilométeres vagy afeletti teljesítménytúrát (kezdetben gyalogolva, majd futva) teljesített. Például: ULTRABALATON 2018, 8. helyezett, Kazinczy 200, Mátra 115, Vadrózsa 160, Beac Maxi 110, Iszinik 100, Kesapiz 100, Rockenbauer 130, Vadregényes Börzsöny 110, Kinizsi 100, Szondi 100, Herman Ottó 110, Turul 130, Iszkiri 100, Kék Balaton 100. Többszörös ironman. Családjával Szegeden él.



Kapcsolódó bejegyzések

Hírlevél feliratkozás

Nézd meg mit mond rólunk

az árukereső.hu közössége